Százötven évvel ezelőtt nagyot változott Óbuda, Buda és Pest élete, mikor 1873. november 17-én életbe lépett a három város egyesítéséről szóló törvény. Annak ellenére, hogy több évtized munkája volt abban, hogy sikerüljön az egyesítés nem volt egyöntetű az öröm, amikor megszületett Budapest. Például Budán a bortermelők, a hivatalnokok és az udvarhoz tartozó nemesek már a kiegyezés óta aggodalommal figyelték Pest fejlődését, félve, hogy egyszer elveszíthetik vezető szerepüket. Jogosan, mert Pest mind méretében és lakosság számában rohamos ütemben nőtt. Az itt lakó és tevékenykedő polgári és iparos rétegnek meg kellett küzdenie a modernizáció és a nagyvárossá válás nehézségeivel, amiben Budát, és főleg az elmaradottabb Óbudát, tehernek látták. Bár a folyó két oldalán fejlődő városok adottságai és identitásai eltértek egymástól, nyugodt szívvel jelenthetjük ki, hogy egyesítésük jelentette számukra a biztos és nagyléptékű fejlődés garanciáját. A hosszú tizenkilencedik század folyamán kiépült az a sokszínű, pezsgő, sugárutakkal átszőtt világváros, amit épületei és kulturális élete miatt is érdemes lett Európa nagyvárosai között számon tartani. Majd a huszadik század nehézségei és megpróbáltatásai ellenére Budapest mindig talpra tudott állni megannyi karcolással vagy új díszekkel gazdagítva egykori ékes küllemét. A rendszerváltástól kezdve napjainkig pedig érdemes a főváros megújulásáról beszélnünk, a régi épületek sorozatos helyreállításától kezdve, a kortárs, modern szellemiségben történő városfejlesztésekig.

Mi Budapest 150. születésnapjára 15 témában foglaljuk össze, hogyan nőtt a város olyanra, ahogy ma mi szeretjük.