1973 nyarán, a kelenföldi lakótelep befejező építkezéseivel párhuzamosan megindulhatott a Kelenföldi Városközpont kivitelezése. Az 1969-ben meghirdetett építkezést nagy várakozás övezte. A városközpont, ami a több mint 9000 ezer lakással bíró lakótelep közepére épült, az első “anti-alvóváros” koncepcióját volt hivatott életre kelteni. Az épület tervezője, Zilahy István lehetőségeihez mérten egy igencsak modern épületet álmodott meg, amely kulturális, bevásárló és szórakoztató funkciók egész sorát foglalta magában. A városközpont épületegyüttesébe terveztek egy ABC-t piaccal, “étteremeszpresszót, szórakoztató kombinátot” széles terasszal “azoknak, akik nem akarják idejüket főzéssel tölteni”. Megépült továbbá a Budapesti Művelődési Központ épülete, amelyet a fővárosi “művházak” módszertani irányítójának szántak, magában foglalva a Szabó Ervin Könyvtár legnagyobb kerületi fiókját. Még egy 600 fős befogadóképességű filmszínház is a koncepció részét képezte. Különlegességét leírják Zilahy szavai: “az első lesz Budapesten, amelyet már eredetileg panoráma filmvetítésekre terveztünk”. 1975-re elkészültek a központ első épületei, majd 1979-ben megnyitott az épület, amely a mai napig magában foglalja a Budapesti Művelődési Központot és a fiókkönyvtárat is. Építésekor Budapest első, komplex művelődési intézménye lett.
