1975-ben, az akkoriban még forradalmi technológiának számító csúszózsalus építési technikának köszönhetően mindössze a kivitelezés megkezdését követő egy év elteltével átadásra került a 42-es számú víztározós magasház, ismertebb nevén az Újpalotai toronyház. Az épület 70,9 méteres magasságával a főváros legmagasabb, a szolnoki és pécsi magasház után pedig az ország 3. legmagasabb lakóháza volt építésekor. Az épület mindösszesen 20 emelettel rendelkezik, amiből 18 szolgál lakószintként. Lifttel egészen a 17. szintig közlekedhetünk, ahonnan lépcsőn mehetünk fel a 18. szintre, ahol két panorámás duplex lakás kapott helyett. Tenke Tibor és Mester Árpád, az épület tervezői különös figyelmet fordítottak arra, hogy a rendelkezésre álló területen a lehető legtöbb lakás kapjon helyet, és az akkori kor igényeinek megfelelően maximális kényelmet biztosítsanak az 1976-ban beköltöző lakóknak. Azonban a praktikusság mellett a tervezők az esztétikumot is fontos tényezőnek tekintették. Tenke a beépítendő anyagok, mint például bejárati ajtók, lépcsőkorlátok, ablakrácsok, padlóburkolat színharmóniáját is szigorúan előírta, bármilyen módosításhoz az ő jóváhagyására volt szükség. Mindezek ellenére az épület igazi különlegességét a benne található víztorony adja, aminek köszönhetően Budapest egyik jellegzetes épületévé vált. A szerkezettervező Thoma József kettő darab, egyenként 300 köbméteres acél víztározó tartályt álmodott az épület tetejére, ahova az épület magjában végigfutó csöveken pumpálták fel a vizet. A víztorony funkció az 1980-as években megszűnt, és az épület állapotának romlása, illetve a lakók önkényes átépítései is megtépázták a város egyik leghíresebb toronyházának fényét. Mindennek ellenére egyedisége a mai napig igazi kincs a város építészeti repertoárjában.
