Skip to main content
cikkek

Budafoki Papírgyár – történet

By 2010.06.28.október 19th, 2010No Comments

Az alapítás évtizedei

Az I. Világháború után a Trianoni Békeszerződés miatt a papíripari létesítmények többsége az ország határain kívülre került. Ennek következtében több papírgyár is létesült ezen időszakban, így jött létre osztrák tőkebevonással Első Cartonlemezgyár Rt. (CLB) néven a vállalat, majd egy évi építkezés után 1924 őszén került üzembe. Értelmi alkotója, illetőleg megalapítója Binetter Jenő akkori vezérigazgató, kinek személye, illetve cége “Papírbinetter” néven ismeretes és mint ilyen a papír- és papírlemezszakmának hosszú éveken keresztül igen számottevő tényezője. A gyár eredetileg az ausztriai Hollensteinben állott – mint a Leitner-koncern öt papírlemezgyárának egyike – és onnan lett Budafokra, tetemesen megnagyobbítva áthelyezve. A gyártelep kezdetben 8 magyar holdon feküdt, két 62 m hosszú papírlemezgéppel rendelkezett, és belföldre 500, exportra 300 vagont termelt. A gyár dolgozóinak a gyár jó munkahelyet kínált, gyakran már az ott dolgozók családtagjait vették fel újonnan.  Az egyik legismertebb és legkiterjedtebb alapító munkásdinasztia a Müller család volt, az idők során 15 családtag is dolgozott a gyárban.

 

A II. Világháború

A Második Világháborúb idején a CLB-t hadiüzemmé nyilvánították, az termelés irányítása nyilasok ellenőrzésével folyt. A körülmények ellenére a  gyár dolgozói között is kezdett munkásmozgalom kialakulni:

Miután ebben az időben édesapám raktárvezetőként dolgozott, ez a hely jó illegális búvóhelynek bizonyult. Sokan jártak ide beszélgetni, híreket cserélni, friss információkat hallani. Például 1944-ben, amikor begyűjtötték a rádiókat, mi egyet-kettőt eldugtunk a raktár padlására és itt hallgattuk a szovjet adást, a legfrissebb hadijelentéseket. A front állásáról szóló információkért gyakran jöttek hozzánk a legmegbízhatóbb emberek és adták tovább a műhelyekbe. Veszélyek között éltünk, hiszen a nyilasok sem vesztegették idejüket, megpróbálták minden eszközzel leleplezni a munkásmozgalom informátorát, mozgatóit/dr. Sátor János, vasesztergályos/

Az államosítás után

A gyárat 1948-ban egy kormányrendelet alapján államosították. Érdekes epizód, hogy szervezési hiba folytán a gyár egyik munkását, Balogh István hollandi molnárt is berendelték igazgatói eskütételre a Vasas Székházba.

Az államosítás után 1951-ben az üzem korszerű gépegyséekkel gyarapodott. A vasúti szállítás megkönnyítésére 390 m iparvágány létesült. 1961-ben új üzemrésszel bővítették a gyárat, amelynek évi termelése meghaladta a 3500 tonna papírlemezt. 1962-ben összeköttetés létesült a Szesz-Élesztőgyári hőerőművel, ezentúl innen nyerte a gyár gőzenergia szükségletét. A papíripar 1963-ban történt átszervezése után a gyár a Papíripari Vállalat gyáregysége lett, Budafoki Papírgyár néven. Jelentős fejlesztés ment végbe 1968 és 1973 között, aminek nyomán a termelés kapacitása megkétszereződött. A beruházással számos korszerűsítési folyamat is megvalósult. A szocialista piaci igényekhez igazodva változott a gyár alaptevékenysége. 1976-ban a volt “Naxos” csiszológyárat öszevonták a Budafoki Papírgyárral, annak 2. számú telepe lett. 1980-ban átvették a Budai Dobozgyárat, így tovább bővült a budafoki papírgyár tevékenysége. 1826-tól az ország egyetlen kartonlemezgyára volt. A 90-es években a gyárat privatizálták, így amerikai tulajdonba került.

Az európai papírművészet bölcsője

A Budafoki Papírgyárnak Fonyódi Ferenc 3 évig (1989-1992) volt igazgatója. Művészetpártolóként  segített egy műhelyet kialakítani Mészáros Géza papírművész számára a kartongyártó egység épületében, és a gyártásból származó hasznos papírhulladékot is rendelkezésére bocsájtott. Így 1981-től a papírgyár az európai papírművészet bölcsőjévé vált. 1986-ban Dürenben az IAPMA (Papírkészítők és Papírművészek Nemzetközi Társaságának) Mészáros és Fonyódi is alapítótagjai voltak. Az igazgató közreműködésével jött létre 1992-ben a Szépművészeti Múzeumban rendezett Medium:Paper nemzetközi papírművészeti kiállítás.

Az ipari környezet táplálék a képeim világához és szükséges azok technikájához. “Festőállványom? egy kályha, egy 170 °C fokos gőzzel fűtött, hatalmas szárítóasztal. Kézzel mintázott cellulóz lapokra festek, pigment festékekkel, korunddal, és valódi arannyal. Képzeletem szerint ez a szkíták aranya. A ?festővásznam? gyakran egy valódi arannyal bevont lap. A színek fényének az arany tükrével kell versenyre kelnie. Az arany sokszor végül majdnem teljesen eltűnik a néző elől, de tudni lehet, hogy ott van, jelen van a színek mögött. Nem szükséges, hogy lássuk, elegendő, ha tudunk róla.” /Mészáros Géza/




Mészáros Géza - Égszínkék, 1995 (cellulózlap, pigment, aranyfüst, 70x70 cm)




Tűz és jelen

A kartongyártó csarnok 1995. júliusában egy óra alatt, működés közben leégett, személyi sérülés nem volt. A tűz következtében a kartongyártás Magyarországon megszűnt. A területen jelenleg kisebb üzemegységek működnek még, többségében bérraktárak, és szerelőműhelyek találhatók itt.

Forrás:

Mares Valéria, Karcag Gábor: A kartonlemezgyár története I. /Budapest, 1988/

Budafok-Tétény Milleniumi Album – dr. Szabó Csaba – Gazdaság – Ipar /Budapest, 2001, szerk.: Garbóczy L. – Ilanyó F., Szévay M./