A 2011-ben Icomos-díjjal jutalmazott Rácz fürdő Dévényi Tamás tervei alapján nyerte el régi-új formáját.
Az épületegyüttes legrégebbi részei a török korból származnak. A barokk fürdő később Ybl Miklós tervei alapján romantikus és historizáló stílusban továbbépült. A szervesen épült együttes a II. világháború során jelentős károkat szenvedett, ám felújításakor a műemlékvédelmi szempontokat figyelmen kívül hagyták. Az így létrejött épület rekonstrukcióját és tervezését Dévényi Tamás és csapata egy pályázatot követően, 2007-ben vette át. A sokéves koncepcionális és műemlékvédelmi hibák után a tervező tökéletes egyensúlyt teremtett a múlt és a jelen, a régi és az új között. Az épület rekonstrukciója 2010-ben fejeződött be.
Dévényi koncepcióját „madártejhez” hasonlította. Ahogy a vaníliás krémben úszik a hab, úgy bukkanhatunk modern építészeti környezetben régi, gondosan helyre állított elemekre. A tervezés során az épület átláthatósága is fontos szerepet kapott. A rekonstrukció alatt többek között sikerült a törökfürdő tereit az eredeti állapotba visszaállítani, újra felfedezni és használni két elfeledett török-kori kupolát, és az Ybl-féle kupola- és zuhanycsarnokot megidézni.  A modern és a régi értékek egyensúlyának megteremtését rengeteg kutatómunka előzte meg, melyeket a tervező nem mindig építészettel oldott meg. A törökfürdő világításához például hordozható lámpások használhatók, így megőrizve az eredeti értékeket, ám teljesítve a mai igényeket. Az új részek általában követik a korábbi beépítés vonalát, így jönnek létre a II. világháborúban megsemmisült terek modern lenyomatai.
Dévényi Tamás a Rácz- fürdőről:
„A Rácz fürdő esetében elég furcsa dolog történt, egy teljes egészében elpusztult épületrészt állítottunk helyre, vagyis visszaépítettünk. Visszaépítés a világban nagyon sok helyen volt már, pl. a lebombázott német városok esetében, de ezek inkább ijesztőek lettek a gyors és olcsó megoldások miatt, mint jók. Bár nyilván megkérdőjelezhető, hogy egy lebombázott város visszaépíthető-e, egy város élni akarása azonban nagyon sok mindent megenged, hitelesít. Ezért az Erzsébet híd bombázása kapcsán megsérült, majd a 60-as évek elején lebontott Ybl Miklós által tervezett zuhanycsarnok visszaépítése csak úgy, végtelenül távol áll tőlem. Majdnem elképzelhetetlen. Úgy gondolom, még ma sem világos sokunk számára, hogy a történelemhamisítás az építészek részéről is elfogadhatatlan. Magam mindent megteszek, hogy ilyen helyzetbe ne kerüljek. Valaminek a visszaépítése azért kínos, mert éppen a laikusokban kelti azt a hitet, hogy az mindig ott állt. Holott nem. Ezért ki kellett találni egy technikát a Rácz fürdőnél, ami jelzi, hogy ez a zuhanycsarnok nem 1865/70-ben épült. Akkor találtam ki az 1:1 makettet, ami ebben segített.”